Post by Hollóházi Péter on Jul 2, 2010 18:30:39 GMT -5
Név: Hollóházi Péter
Kor: 23
Születési helye: Magyarország, Buda
Nem: Férfi
Foglalkozás: Kalandor
Felszerelés: Egy szablya, 4 kis méretű kés (az ingujjakban és a csizmákban elrejtve), egy pisztoly 5 golyóval és hozzá tartozó puskaporral, egy palack ismeretlen márkájú egri bor máig zárva.
Előtörténet:
Nos, hol is kezdjem. Azt hiszem jobb, ha az otthonból indulok ki hisz onnan is indultam el eme hosszú útra. Magyarországon születtem méghozzá Budán nemesi családba, azám. De az élet koránt sem volt olyan egyszerű, mint azt te hiszed, haj, mi már mindenkivel hadakoztunk én mondom. De most nem ez a lényeg, szóval én, már mikor először láttam egy jó kis vívást két úriember közt már akkor rá szoktam a kardokra. Le se lehetett vakarni erről a témáról, mikor már elég idős lettem, hogy jutalékot kaptam a családi vagyonból első dolgom volt, hogy szerezzek magamnak egy jó kardot és így is lett. Onnan kezdve mindenféle párbaj szakkörökre és viadalokra jártam és jó pár sebet is szereztem az arcomra, de kibírom. Az ifjú koromból a legjobb emlékek azok voltak amikor lementünk Egerbe finom borok voltak ott nagyon és a lányok sem megvetendőek ha tudod mire gondolok. Na de hol is tartottam… ja, igen, szóval miután megkaptam a kardom én is aktívan részt vettem a családi vállalkozásban bár nem kellet, sok mindent tenni csak az egyik ipari épületet kellet felügyelnem, ami marha uncsi volt, de tanultam egy kicsit a kereskedelemről is bár még mindig inkább vívással kerestem a betevőm nagy részét és a családi vagyon csak kis részét használtam fel azt is jobb kard szerzéséhez.
Hanem akkoriban a családra rá járt a rúd a családra és apám úgy döntött fogjuk a motyót és elhagyjuk az országot. Az utolsó emlék, ami a hazámról megmaradt egy egri bor melynek már a papírja is lekopott olyan öreg volt.
Először Franciaországba mentünk, de apa kapcsolatai sajnos nem voltak túl befolyásosak vagy mi és nem tudtunk letelepedni. Ezután úgy döntöttünk meglátogatjuk nagynénémet Németországban, de ő sem volt túl segítőkész. Igazából nem is vártam mást ő sosem szerette apát vagy anyát egyedül engem kedvelt valamennyire. Ezután Spanyol országba utaztunk ahol nem épp kedves fogadtatásban lett részünk, de idővel javultak a dolgok és sikerült valamennyire beilleszkednünk. Egy kikötő városban volt a szállásunk nevét ne kérdezd, mert nem tudom.
Az ottani tengerészek egész álló nap csak az új világról beszéltek az ismeretlen sziget csoportokról és a hatalmas kontinensről, ami elválaszt minket a távol kelettől, de én főleg a Karib tenger híreit hallottam és sok izgalmas történetet kalózokkal és kincsekkel, amik nagyon tetszettek bár addigra már elég idős voltam, hogy megkülönböztessem a valóságot a teljes történetből. Viszont nem én voltam az egyetlen, aki ezekről a történetekről hallott, bár, hogy őszinte legyek apámat inkább az új élet kezdés lehetősége izgatta, mint a kalózok harca a Krakennel.
Aztán miután ügyes bajos dolgaink rendeződtek valamicskét, úgy döntöttünk, hogy megnézzük azt a bizonyos új világot hátha ott nagyobb szerencsénk lesz. Sajnos az indulásunk utáni 2 napon elkapott minket egy hatalmas vihar és a szüleim odavesztek több másik ember társaságában. Szomorú emlék volt az emlékszem egészen a megérkezésünkig gyászoltam őket, sőt még ma is azt teszem, ha egyedül vagyok. A családi vagyonból kevés maradt és én azt el is költöttem pár dologra mik nélkülözhetetlenek az ottani élethez. Úgy döntöttem, hogy neki vágok ennek az új világnak és felderítem titkait, mint kalandor. Azóta 3 év telt el és úgy érzem nem is olyan rossz itt. Csak persze nem is olyan könnyű itt vándorolni a gyarmatok közt néha az egyik jobb néha a másik nagyon nagy itt a viszálykodás, de nem is baj legalább otthon érzem magam. De ha most megbocsájtasz…
Kor: 23
Születési helye: Magyarország, Buda
Nem: Férfi
Foglalkozás: Kalandor
Felszerelés: Egy szablya, 4 kis méretű kés (az ingujjakban és a csizmákban elrejtve), egy pisztoly 5 golyóval és hozzá tartozó puskaporral, egy palack ismeretlen márkájú egri bor máig zárva.
Előtörténet:
Nos, hol is kezdjem. Azt hiszem jobb, ha az otthonból indulok ki hisz onnan is indultam el eme hosszú útra. Magyarországon születtem méghozzá Budán nemesi családba, azám. De az élet koránt sem volt olyan egyszerű, mint azt te hiszed, haj, mi már mindenkivel hadakoztunk én mondom. De most nem ez a lényeg, szóval én, már mikor először láttam egy jó kis vívást két úriember közt már akkor rá szoktam a kardokra. Le se lehetett vakarni erről a témáról, mikor már elég idős lettem, hogy jutalékot kaptam a családi vagyonból első dolgom volt, hogy szerezzek magamnak egy jó kardot és így is lett. Onnan kezdve mindenféle párbaj szakkörökre és viadalokra jártam és jó pár sebet is szereztem az arcomra, de kibírom. Az ifjú koromból a legjobb emlékek azok voltak amikor lementünk Egerbe finom borok voltak ott nagyon és a lányok sem megvetendőek ha tudod mire gondolok. Na de hol is tartottam… ja, igen, szóval miután megkaptam a kardom én is aktívan részt vettem a családi vállalkozásban bár nem kellet, sok mindent tenni csak az egyik ipari épületet kellet felügyelnem, ami marha uncsi volt, de tanultam egy kicsit a kereskedelemről is bár még mindig inkább vívással kerestem a betevőm nagy részét és a családi vagyon csak kis részét használtam fel azt is jobb kard szerzéséhez.
Hanem akkoriban a családra rá járt a rúd a családra és apám úgy döntött fogjuk a motyót és elhagyjuk az országot. Az utolsó emlék, ami a hazámról megmaradt egy egri bor melynek már a papírja is lekopott olyan öreg volt.
Először Franciaországba mentünk, de apa kapcsolatai sajnos nem voltak túl befolyásosak vagy mi és nem tudtunk letelepedni. Ezután úgy döntöttünk meglátogatjuk nagynénémet Németországban, de ő sem volt túl segítőkész. Igazából nem is vártam mást ő sosem szerette apát vagy anyát egyedül engem kedvelt valamennyire. Ezután Spanyol országba utaztunk ahol nem épp kedves fogadtatásban lett részünk, de idővel javultak a dolgok és sikerült valamennyire beilleszkednünk. Egy kikötő városban volt a szállásunk nevét ne kérdezd, mert nem tudom.
Az ottani tengerészek egész álló nap csak az új világról beszéltek az ismeretlen sziget csoportokról és a hatalmas kontinensről, ami elválaszt minket a távol kelettől, de én főleg a Karib tenger híreit hallottam és sok izgalmas történetet kalózokkal és kincsekkel, amik nagyon tetszettek bár addigra már elég idős voltam, hogy megkülönböztessem a valóságot a teljes történetből. Viszont nem én voltam az egyetlen, aki ezekről a történetekről hallott, bár, hogy őszinte legyek apámat inkább az új élet kezdés lehetősége izgatta, mint a kalózok harca a Krakennel.
Aztán miután ügyes bajos dolgaink rendeződtek valamicskét, úgy döntöttünk, hogy megnézzük azt a bizonyos új világot hátha ott nagyobb szerencsénk lesz. Sajnos az indulásunk utáni 2 napon elkapott minket egy hatalmas vihar és a szüleim odavesztek több másik ember társaságában. Szomorú emlék volt az emlékszem egészen a megérkezésünkig gyászoltam őket, sőt még ma is azt teszem, ha egyedül vagyok. A családi vagyonból kevés maradt és én azt el is költöttem pár dologra mik nélkülözhetetlenek az ottani élethez. Úgy döntöttem, hogy neki vágok ennek az új világnak és felderítem titkait, mint kalandor. Azóta 3 év telt el és úgy érzem nem is olyan rossz itt. Csak persze nem is olyan könnyű itt vándorolni a gyarmatok közt néha az egyik jobb néha a másik nagyon nagy itt a viszálykodás, de nem is baj legalább otthon érzem magam. De ha most megbocsájtasz…
