Post by Muhadu al-Abdim on Jun 30, 2010 6:51:36 GMT -5
Név: Muhadu al-Abdim
Kor: született 1658 augusztus 3-án (37 éves)
Születési helye: Észak-Afrika, Morokkó, Casablanca
Nem: Férfi
Foglalkozás: Szabadúszó zsoldos
Felszerelés:
-Nincs háza. Általában fogadókban meg hasonló helyeken keres szobát.
-1 gyújtóköteles muskéta (saját magánál hordja)
-1 pisztoly (saját magával hordja)
-1 Jatagán (saját magánál hordja)
-50 darab töltény (papírba csomagolt puskapor + ólomgolyó) (saját magánál hordja, a tarisznyában)
-1 darab tarisznya
-A ruhái amiket hord (Morokkói termékek, arab stílus)
-1150 aranypénz
-1 db bot (muskéta újratöltéséhez)
-Néhány gyújtókötél (a muskéta elsütéséhez)
Előtörténet:
Morokkó, egy föld, ahol tevék járnak, egy föld, ahonnan valaha azok származtak, kik sokáig uralkodtka fél Spanyolországon.
Az év a keresztény naptár szerint 1658, de a hősünk nem ezt a naptárat használja, hanem - hithű mohammedán lévén - a muszlim naptárat, mely szerint akkoriban 1068-at írtak. 1658, augusztus 3-a, egy forró nyári nap. Ezen a napon látta meg a napvilágot hősünk, Muhadu al-Abdim. Muhadu felsírt, a család újjongott: megszületett a 6. gyermek!
Muhadu a családban a 6. gyermekként született, de nem ő volt a legkisebb: néhány évvel később már volt két kishúga is. Muhadu - csakúgy mint a többi gyerek - az Iszlám szellemében lett felnevelve. Szerencsés gyermekkora volt. Apja, Yusuf al-Abdim gazdag és nagy befolyású kereskedő volt. 8 gyermekének mindent megadott, elkényesztette őket, nem dolgoztak. Muhadu - annak ellenére hogy elkényesztett és lusta volt - mégis sok érdeklődést mutatt a történelem iránt. Imádattal hallgatta a meséket a Közel-Keletről, Távol-Keletről, és az Új Világról is. Minden álma az volt, hogy ode eljusson valahogyan. Muhadu húgai szép lányok lettek, kik a családnak még több hasznot hoztak - olyan férfiakhoz adta őket az apjuk hozzá, akik úgyszintén gazdagok és befolyásosak voltak. A család mégtovább gazdagodott.
Bár nem volt palotájuk, de mégis sok volt a pénzük. A Korán parancsait betartották mind.
Egészen egy napig. Muhadu már 21 éves volt. Az iszlám szerint meg kellene már házasodnia. De ő mást akart. Kalandot, kincseket. Meglátogatni az Új Világot! De a szülők és a testvérek mit mondtak? "Még mit nem!"
Muhadu nem adta meg magát. Eltervezte a szökést. Szülei pénzéből lopva embereket fizetett le, hogy hozzanak neki fegyvereket. Muskétát, jatagánt, pisztolyt. Így szerezte meg azokat a fegyvereket, amiket ma is birtokol. Utánna jött a feltöltés. Magával vitt egy csomó pénz, amit a szüleitől ellopott, sok "töltényt" (papírba csomagolt puskaport és ólomgolyókat), amit csak tudott, és ami hordozható volt. Sok jó értéket is elvitt a szüleitől, hogy eladja azokat az új világban. A család annyira gazdag volt, hogy nem számolta a pénzét, Muhadu tetteit észre se vették. Ezután ütött a pillanat. A szüleitől lopott pénzből lefizetett több embert - akik úgyszintén ki akartak menni az Új Világba - hogy segítsenek neki, menjenek vele. Így verbúvált egy "amatőr tengerészcsapatot". Már csak egy hajó kellett. Így, kimetek egy kikötővárosba. Este, mikor egy kicsi kereskedőhajóról elment a legénység, és a hajó üres volt, Muhaduék belopóztak. Árbóc felhúz, és indul.
Jó szelet kaptak. Nem volt vihar, és érdekes módon este erős volt a szél. Elindultak az új világ felé. Az út első napjai jól tellettek. Aztán, végül boldog hírek voltak.
Földet láttak! A Karib szigetek felé közeledtek! Muhadu újjongott az örömtől. De az út még eltartott egy napig. Bár ne tartott volna. Éjjel hatalmas vihar jött. A vihar ugyan partra vitte a hajót, de szét is szabta. Egyedül Muhadu élte túl. A hajó néhány darabja még épségben volt. Onnan Muhadu elvitte a fegyvereket. Megtartotta magának amit hasznosnak tart, és eldobta amik nem kellettek. Elveszett szinte minden érték amit magával vitt. Vége a fényűzésnek, jöhet a virrasztás. Ezután elindult, várost keresni. Egy francia kolóniába érkezett, Monsterrat városába, Haiti-ban.
Itt mindent megtalált. Munkát kapott egy járőröző hajón tengerészként, megtanulta a francia nyelvet, és szerzett szállást is. Persze ezek mellett az angol és a holland nyelvet is megtanulta. Az angol nyelvet a Bahamák valamelyikén tanulta meg, a hollandot a Virgíniai szigetek valamelyikén.
Viszont a spanyolokkal minden kapcsolatot elkerült. Hallott az inkvizíció borzalmairől, hogy a spanyol katolikus keresztények a másik, "eretnek" nem-katolikus keresztényekkel mit csinálnak, és bele se mert gondolni hogy mit csinálnának egy muszlimmal, aki az Iszlámban hisz.
Az életét élte rendesen, egészen 25 éves koráig. A hajó legénysége ismeretlen körülmények között eltünt.
Így Muhadu kereshet új munkát. Azóta is, még máig is szabúszó zsoldos, ki megpróbálja tengetni az életét. Bárkihez csatlakozik, ki elég pénzt ígér.
Így most 1695-t írnak, a keresztény naptár szerint. Muhadu muszlim naptárja szerint viszont 1106 van.
Kor: született 1658 augusztus 3-án (37 éves)
Születési helye: Észak-Afrika, Morokkó, Casablanca
Nem: Férfi
Foglalkozás: Szabadúszó zsoldos
Felszerelés:
-Nincs háza. Általában fogadókban meg hasonló helyeken keres szobát.
-1 gyújtóköteles muskéta (saját magánál hordja)
-1 pisztoly (saját magával hordja)
-1 Jatagán (saját magánál hordja)
-50 darab töltény (papírba csomagolt puskapor + ólomgolyó) (saját magánál hordja, a tarisznyában)
-1 darab tarisznya
-A ruhái amiket hord (Morokkói termékek, arab stílus)
-1150 aranypénz
-1 db bot (muskéta újratöltéséhez)
-Néhány gyújtókötél (a muskéta elsütéséhez)
Előtörténet:
Morokkó, egy föld, ahol tevék járnak, egy föld, ahonnan valaha azok származtak, kik sokáig uralkodtka fél Spanyolországon.
Az év a keresztény naptár szerint 1658, de a hősünk nem ezt a naptárat használja, hanem - hithű mohammedán lévén - a muszlim naptárat, mely szerint akkoriban 1068-at írtak. 1658, augusztus 3-a, egy forró nyári nap. Ezen a napon látta meg a napvilágot hősünk, Muhadu al-Abdim. Muhadu felsírt, a család újjongott: megszületett a 6. gyermek!
Muhadu a családban a 6. gyermekként született, de nem ő volt a legkisebb: néhány évvel később már volt két kishúga is. Muhadu - csakúgy mint a többi gyerek - az Iszlám szellemében lett felnevelve. Szerencsés gyermekkora volt. Apja, Yusuf al-Abdim gazdag és nagy befolyású kereskedő volt. 8 gyermekének mindent megadott, elkényesztette őket, nem dolgoztak. Muhadu - annak ellenére hogy elkényesztett és lusta volt - mégis sok érdeklődést mutatt a történelem iránt. Imádattal hallgatta a meséket a Közel-Keletről, Távol-Keletről, és az Új Világról is. Minden álma az volt, hogy ode eljusson valahogyan. Muhadu húgai szép lányok lettek, kik a családnak még több hasznot hoztak - olyan férfiakhoz adta őket az apjuk hozzá, akik úgyszintén gazdagok és befolyásosak voltak. A család mégtovább gazdagodott.
Bár nem volt palotájuk, de mégis sok volt a pénzük. A Korán parancsait betartották mind.
Egészen egy napig. Muhadu már 21 éves volt. Az iszlám szerint meg kellene már házasodnia. De ő mást akart. Kalandot, kincseket. Meglátogatni az Új Világot! De a szülők és a testvérek mit mondtak? "Még mit nem!"
Muhadu nem adta meg magát. Eltervezte a szökést. Szülei pénzéből lopva embereket fizetett le, hogy hozzanak neki fegyvereket. Muskétát, jatagánt, pisztolyt. Így szerezte meg azokat a fegyvereket, amiket ma is birtokol. Utánna jött a feltöltés. Magával vitt egy csomó pénz, amit a szüleitől ellopott, sok "töltényt" (papírba csomagolt puskaport és ólomgolyókat), amit csak tudott, és ami hordozható volt. Sok jó értéket is elvitt a szüleitől, hogy eladja azokat az új világban. A család annyira gazdag volt, hogy nem számolta a pénzét, Muhadu tetteit észre se vették. Ezután ütött a pillanat. A szüleitől lopott pénzből lefizetett több embert - akik úgyszintén ki akartak menni az Új Világba - hogy segítsenek neki, menjenek vele. Így verbúvált egy "amatőr tengerészcsapatot". Már csak egy hajó kellett. Így, kimetek egy kikötővárosba. Este, mikor egy kicsi kereskedőhajóról elment a legénység, és a hajó üres volt, Muhaduék belopóztak. Árbóc felhúz, és indul.
Jó szelet kaptak. Nem volt vihar, és érdekes módon este erős volt a szél. Elindultak az új világ felé. Az út első napjai jól tellettek. Aztán, végül boldog hírek voltak.
Földet láttak! A Karib szigetek felé közeledtek! Muhadu újjongott az örömtől. De az út még eltartott egy napig. Bár ne tartott volna. Éjjel hatalmas vihar jött. A vihar ugyan partra vitte a hajót, de szét is szabta. Egyedül Muhadu élte túl. A hajó néhány darabja még épségben volt. Onnan Muhadu elvitte a fegyvereket. Megtartotta magának amit hasznosnak tart, és eldobta amik nem kellettek. Elveszett szinte minden érték amit magával vitt. Vége a fényűzésnek, jöhet a virrasztás. Ezután elindult, várost keresni. Egy francia kolóniába érkezett, Monsterrat városába, Haiti-ban.
Itt mindent megtalált. Munkát kapott egy járőröző hajón tengerészként, megtanulta a francia nyelvet, és szerzett szállást is. Persze ezek mellett az angol és a holland nyelvet is megtanulta. Az angol nyelvet a Bahamák valamelyikén tanulta meg, a hollandot a Virgíniai szigetek valamelyikén.
Viszont a spanyolokkal minden kapcsolatot elkerült. Hallott az inkvizíció borzalmairől, hogy a spanyol katolikus keresztények a másik, "eretnek" nem-katolikus keresztényekkel mit csinálnak, és bele se mert gondolni hogy mit csinálnának egy muszlimmal, aki az Iszlámban hisz.
Az életét élte rendesen, egészen 25 éves koráig. A hajó legénysége ismeretlen körülmények között eltünt.
Így Muhadu kereshet új munkát. Azóta is, még máig is szabúszó zsoldos, ki megpróbálja tengetni az életét. Bárkihez csatlakozik, ki elég pénzt ígér.
Így most 1695-t írnak, a keresztény naptár szerint. Muhadu muszlim naptárja szerint viszont 1106 van.
Mondjuk érdekes, hogy csak ő élte túl azt az incidenst, de hát ez van, minden kalóznak megvan a története 
(Jack Sparrow és a teknősök khm)