Post by Feketeszakáll on Jun 30, 2010 3:58:23 GMT -5
A játékban igen fontosak a fegyverek. Ezek felsorolása következik:
Kardok:
Rapier, vagy tőrkard:
A Rapier(magyarosan Rapír vagy Tőrkard) egy karcsú, éles hegyben végződő kard, melyet főként a 16-17. századi Európában használtak. Ez a fegyver egy viszonylag hosszú, komplex markolattal ellátott kard. A markolat arra volt kiképezve, hogy védje a használója kezét. A Rapier erőssége, hogy egy igen jó szúrófegyver. A pengét ezért ritkán élezték meg a végéig, hanem általában csak a felétől a hegyéig, vagy nem is volt éle. A Tőrkarddal való vívásban gyakori volt a hárítótőr használata is.
Eredete: 16. századi Európa
Szolgálatban: 16-17. század
Súlya: 1 kg
Hossza: 100 cm
Szélessége: 2,5 cm
Penge: Legtöbb esetben életlen, vagy csak egyik oldalon megélezett acél.
Markolat: Speciálisan a használó kézfejének megóvására kiképzett markolatkosár.
Schiavona
A Schiavona a Reneszánsz Itáliában volt népszerű a 16. és 17. században. Először a velencei dózse testőrsége használta. A neve, a testőrséget adó, jórészt isztriai és szlovén katonák származására utal és "nagy szolgát" jelent. Eltér a polgárok körében használatos Rapier-tól, pengéje hosszabb, szélesebb és mindkét oldalán élezett, egyaránt használható szúrásra és vágásra.
Később a korabeli nehézlovasságok is ezt a fegyvert használták, különösen az Itáliával kereskedő és azzal szomszédos országokban.
Eredete: Reneszánsz Itália
Szolgálatban: 16-17. század
Súlya: 1,1 kg
Hossza: kb. 110 cm
Szélessége: 3,4 cm
Penge: Kétélű, egyenes, rugalmas acél
Markolat: Speciálisan a használó kézfejének megóvására kiképzett markolatkosár, macskafejre emlékeztető markolatgomb.
Szablya
A Szablya egy hajlított, külső részén végig éles kard. Hegye általában tompa, elsősorban vágásra kiképzett fegyver. Európában sokfelé volt használatos, különösen a 17-18. században és a 19. századi lovas csapatok is viselték. A használó felé eső oldalán 10-15 cm hosszúságban megélezték, ezt hívjuk fokélnek. A szablyát forgató embernek óvatosnak kell lennie, hiszen a fokél egy óvatlan mozdulattal akár őt magát is megsebesítheti.
Főbb adatai:
Eredete: Kelet-Európa, elsősorban szláv népek, de máshol is elterjedt volt.
Szolgálatban: Főként 17-18. század, de a 19. századi lovasságok is használták.
Súlya: kb. 1 kg
Hossza: kb. 1 m(de lehet valamivel hosszabb is)
Jatagán
A Jatagán egy török kard, melyet a 16. század közepétől a késő 19. századig használtak. Használata Törökországban, valamint az Oszmán Birodalom által megszállt területeken volt elterjedt. A fegyver egyélű, hullámosan ívelt és belső felén élezett. A fegyvernek nincs keresztvasa, markolata gyakran díszes.
Eredet: Oszmán Birodalom
Szolgálatban: 16-19. század
Súlya: 0,85 kg
Hossza: 75 cm
Penge: Egyélű, előrefelé ívelt.
Markolat: Egykezes, keresztvas nélküli, fém vagy csont.
Kardok:
Rapier, vagy tőrkard:
A Rapier(magyarosan Rapír vagy Tőrkard) egy karcsú, éles hegyben végződő kard, melyet főként a 16-17. századi Európában használtak. Ez a fegyver egy viszonylag hosszú, komplex markolattal ellátott kard. A markolat arra volt kiképezve, hogy védje a használója kezét. A Rapier erőssége, hogy egy igen jó szúrófegyver. A pengét ezért ritkán élezték meg a végéig, hanem általában csak a felétől a hegyéig, vagy nem is volt éle. A Tőrkarddal való vívásban gyakori volt a hárítótőr használata is.
Eredete: 16. századi Európa
Szolgálatban: 16-17. század
Súlya: 1 kg
Hossza: 100 cm
Szélessége: 2,5 cm
Penge: Legtöbb esetben életlen, vagy csak egyik oldalon megélezett acél.
Markolat: Speciálisan a használó kézfejének megóvására kiképzett markolatkosár.
Schiavona
A Schiavona a Reneszánsz Itáliában volt népszerű a 16. és 17. században. Először a velencei dózse testőrsége használta. A neve, a testőrséget adó, jórészt isztriai és szlovén katonák származására utal és "nagy szolgát" jelent. Eltér a polgárok körében használatos Rapier-tól, pengéje hosszabb, szélesebb és mindkét oldalán élezett, egyaránt használható szúrásra és vágásra.
Később a korabeli nehézlovasságok is ezt a fegyvert használták, különösen az Itáliával kereskedő és azzal szomszédos országokban.
Eredete: Reneszánsz Itália
Szolgálatban: 16-17. század
Súlya: 1,1 kg
Hossza: kb. 110 cm
Szélessége: 3,4 cm
Penge: Kétélű, egyenes, rugalmas acél
Markolat: Speciálisan a használó kézfejének megóvására kiképzett markolatkosár, macskafejre emlékeztető markolatgomb.
Szablya
A Szablya egy hajlított, külső részén végig éles kard. Hegye általában tompa, elsősorban vágásra kiképzett fegyver. Európában sokfelé volt használatos, különösen a 17-18. században és a 19. századi lovas csapatok is viselték. A használó felé eső oldalán 10-15 cm hosszúságban megélezték, ezt hívjuk fokélnek. A szablyát forgató embernek óvatosnak kell lennie, hiszen a fokél egy óvatlan mozdulattal akár őt magát is megsebesítheti.
Főbb adatai:
Eredete: Kelet-Európa, elsősorban szláv népek, de máshol is elterjedt volt.
Szolgálatban: Főként 17-18. század, de a 19. századi lovasságok is használták.
Súlya: kb. 1 kg
Hossza: kb. 1 m(de lehet valamivel hosszabb is)
Jatagán
A Jatagán egy török kard, melyet a 16. század közepétől a késő 19. századig használtak. Használata Törökországban, valamint az Oszmán Birodalom által megszállt területeken volt elterjedt. A fegyver egyélű, hullámosan ívelt és belső felén élezett. A fegyvernek nincs keresztvasa, markolata gyakran díszes.
Eredet: Oszmán Birodalom
Szolgálatban: 16-19. század
Súlya: 0,85 kg
Hossza: 75 cm
Penge: Egyélű, előrefelé ívelt.
Markolat: Egykezes, keresztvas nélküli, fém vagy csont.